Október a mellrákra való figyelemfelhívás hónapja volt, de sajnos minden hónapban bőven van aktualitása. Ennek kapcsán beszélgettünk Halom Borival, a Mellrákinfó Egyesület alapítójával a szűrővizsgálatok fontosságáról, a megküzdési stratégiákról és a női összefogás erejéről.

Bori 10 éve már tünetmentes, de életének meghatározó időszaka mellrák diagnózisához kötődik. Azóta is a mellrákos nők gyógyulásáért és a korai felismerésért dolgozik. Szívügye a sorstársak segítése, így azt is elmondja nekünk, pontosan hogyan végezzük a mell önvizsgálatot.

 

Hogyan tudtad meg a diagnózist?

Véletlenül vettem észre magamnak, abban az évben szeptemberben volt egy vállműtétem, és annak a hegét vizsgálgattam a kezemmel, amikor a mellemre vándorolt a kezem és éreztem, hogy valami kemény dolog van benne. Nem tétlenkedtem, elmentem orvoshoz, elvégezték a szükséges vizsgálatokat (mammográfia, ultrahang, mintavétel) és hamar ki is derült, hogy ez bizony rosszindulatú daganat a cicimben.

Mit tanított neked a betegséged?

Több dologra is megtanított a betegség, de talán a két legfontosabbat emelném ki, amit teljes szívemből kívánok minden nőnek, aki átesik ezen. Az egyik, hogy helyezzük magunkat első helyre a hétköznapokban! Hajlamosak vagyunk folyamatosan mindenkinek, minden áron megfelelni, észre sem véve, hogy magunkra már nem is marad időnk a család, munka, háztartás és ezer más dolog mellett. Tízből kilenc érintett bizony elmondja, hogy mindig a „sor” végén volt éveken keresztül. Amikor pedig mondom nekik, hogy ezen változtatni kéne és első helyre kéne helyezni magukat, óriás szemeket meresztenek rám, mondván, az milyen önző dolog…én pedig valahogy úgy gondolom, hogy ha a nő JÓL van (testileg és lelkileg egyaránt), akkor bizony körülötte is jól van mindenki és az én világomban ez NEM önzőség, hanem normalitás (és ez most nem valami uncsi feminista duma)!

A másik nagy tanítás nekem mindenképpen az, hogy „Élj úgy, mintha a mai nap lenne az utolsó!” És ez NEM azt jelenti, hogy én temetem magam J dehogyis! Egyszerűen „carpe diem” van, azaz „élj a mában”! Merd megélni a pillanatot, hiszen csak az ITT és MOST számít, semmi más!

 

Mit tehetünk magunkért és a korai felismerésért? Pontosan hogy néz ki az emlővizsgálat, amit magunkon végezhetünk? Mikor célszerű szűrővizsgálatra menni?

Sokkal jobban kéne magunkra figyelnünk, mint tesszük! Ajánlott 18 éves kortól havonta elvégezni (a menzeszt követő ötödik napon) az önvizsgálatot, ami megtalálható a weboldalunkon (https://www.mellrakinfo.hu/mellrak-szures/onvizsgalat ), ugyanitt megtalálhatóan a külső-látható tünetek képe is. 30 éves kortól javasolják, hogy kérjünk beutalót ultrahangra és 45-65 év között pedig 2 évente kapnak a nők behívót az ingyenes mammográfiás szűrésre, amire sajnos még mindig csak kevesebb, mint a fele megy el a nőknek. Nem lehet elégszer elmondani, hogy az időben diagnosztizált és megkezdett kezelésekkel 95%-os a tíz éves túlélési esély! Ami azért valljuk be, igen magas arány. Ez egy gyógyítható betegség (legtöbbször), ha időben elkapjuk! Egyetlen nőnek sem lenne szabad belehalnia…

A leggyakoribb tévhit, hogy a mammográfia mellrákot okoz! NEM okoz! És olyan elenyésző a sugárdózis, még ha minden 2 évben el is megyünk, hogy ez nem lehet kifogás!

Milyen lépések következnek, ha valaki otthon eltérést tapasztal? Lelkileg fel lehet készülni a kezelésre?

Minden esetben javasolt azonnal orvoshoz fordulni, aki fogja tudni, hogy mi számunkra a megfelelő vizsgálat, de legtöbb esetben mammográfia, ultrahang és mintavétel, ha bármi gyanúsat látnak a képalkotó vizsgálatok során.

Felkészülni? Szerintem nem nagyon lehet ezekre a dolgokra felkészülni, még akkor sem, ha tagja a zárt és titkos FB csoportunknak (Mellrák után is van élet-együtt könnyebb), ahol több, mint 2000! érintett van és megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, hiszen, ahogy nincsen két egyforma nő sem, úgy nincs két egyforma szervezet sem és ami az egyik embernél előfordul, mint mellékhatás mondjuk, attól nem biztos, hogy a másiknál is lesz olyan. Van sok praktikus tanács természetesen, amiket érdemes megfogadni, befogadni vagy talán csak megfontolni…de amikor valaki bekerül az onkológiai körforgásba, az nagyon ijesztő tud lenni, hiszen ismeretlen, rémisztő és legtöbbször a környezetünk sem tudja, hogy hogyan viselkedjen…honnan is tudhatnák…? És szoktam javasolni, hogy vegyék igénybe mindenképpen szakember (onkopszichológus, pszichológus…stb) segítségét, hiszen nincsen abban semmi szégyellni való!

Mi a Mellrákinfó küldetése? Mi a Te személyes küldetésed?

Egyfelől az érintettek támogatása, segítése (FB csoporton keresztül, országos találkozókon, ingyenes könyvekkel, gyógyászati segédeszközök csere-beréjével, szépészeti tetoválás kedvezményes igénybe vételével…stb), másfelől pedig a nem érintett nők (és párjaik, barátaik) részére készített figyelemfelhívó online és offline kampányok, melyek bevételéből általában egy kórházat támogatunk egy hasznos készülék megvásárlásával.

Személyes küldetésem?

Feltalálni a „csodagombot”, amit ha megnyomok, akkor soha többé nem lesz egyetlen mellrákos nő sem!

Amíg pedig ez várat magára, addig megmutatni MINDEN érintett nőnek, hogy mellrák után is VAN élet! Nem is akármilyen! Egy más értékrenden nyugvó – sok esetben – szebb és jobb ÉLET! #carpediem

X
wpChatIcon