A lombikos sorozat soron következő részében az injekciókról szeretnék mesélni pár szót. Egyszerű, laikus felhasználó vagyok, szóval ne számítsatok szakmai értekezésre.

Akinek volt már endo műtéte, nem érheti meglepetés a tűvel kapcsolatosan. A lábadozás időszakában kötelező jelleggel szúrja mindenki a vérhígítót. A szúrás érzése semmiben sem különbözik ettől.

Teljesen természetes, ha tartasz előtte attól, hogy jól fogod-e csinálni, és ha izgulsz a végén, hogy vajon mindent szakszerűen végeztél-e, hatni fog-e, fellép-e nálad mellékhatás. Fogadd el ezeket az érzéseket, mert bizonyos szintig teljesen normálisnak számítanak. Szerintem célszerű elolvasni a mellékelt betegtájékoztatót, még a félelmetes részeket is, de ezeket kellő óvatossággal kell kezelni, hiszen ezt nekik le kell írni. Ijesztő azt olvasni, hogy akár bele is lehet halni, de ezt kötelességből írják le. Pont olyan ez, mint, amikor egy vérvétel után az eredményedet olvassák ki, és a 30 jó értékből egyet sem említenek meg, de azt az egyet, ahol eltérés mutatkozott, azt szanaszét elemzik. A betegtájékoztatóra sem írják ki, hogy figyelj! ennek a szurinak köszönhetően hány ezer párnak sikerült a lombikja, és neked is fog! Ezzel a plusz mondattal kiegészítve már bátran elolvashatod a sok oldalas ijesztő paksamétát.

Az első szuri beadását a férjem nyerte. Ő bátrabb nálam ilyenekben, szinte profin csinálta, de a végén sehogy sem bírtuk letekerni az eldobható tűt a fecskendőről (ami a többi adagot még tartalmazta, szóval ezt muszáj volt megoldani). Azt írták a papíron, hogy be kell nyomni a kupakot, kattanásig. Nem kattant, hiába nyomtuk, aztán már túlnyomtuk, tekertük, de semmi. Én kétségbeestem, de férjem végül rájött a megoldásra. (Ha más is így járna, a kupakot kicsit össze kell nyomni, ez segíti a letekerést)

A második fajta szuri beadása kihívás elé állított. Nekem kellett az oldatot befecskendezni a porba, majd vissza az injekciós tűbe. Örültem, hogy pont kórházas sorozatot néztünk előtte hetekben a férjemmel, mert egy-két mozdulat ismerős volt. Mégis nagyon bénáztam. Először felszívtam a levegőt, az oldat helyett, de tudtam korrigálni. 25 perces művelet volt egy szuri beadása. De másnap már tanulva az előző hibákból, ügyesebb voltam és lefaragtam 10 percet. Harmadnak már rutinosan 5 perc volt az egész folyamat.

Legyél magadra büszke! Elkezdted, megcsináltad, vagy ha éppen előtt állsz, meg fogod tudni csinálni, s mindezt azért, hogy közelebb kerülj az álmaidhoz. Ezek a szurik abban segítenek, hogy a babádat a kezedben tarthasd. Megmutatják azt az irányt, hogy már a célegyenesben vagy. Régóta futod már ezt a távot. Évek óta talán? És igen, bármi történhet, bárhogyan alakulhat még, de ez egy fontos lépés volt, ami elismerést érdemel.

 

Írta: Nagy-Őri Andrea

X
wpChatIcon