A légzés csodája

Mély levegő, hosszú sóhaj.

Valahogy így működünk mi emberek. Igen, ez a légzés, de több is annál. Így tudunk élni, ez a létezésünk biztosítéka. És még ennél is több, ez egy alapvető szükséglete a testi-lelki jóllétünknek.

Beszívni a levegőt, a hitet, az erőt, az életet. És kiengedni a feszültséget, a kételyeket, a szomorúságot. Ez a folyamatos megújulásunk záloga. Addig tudunk megújulni, amíg élünk. Addig van lehetőségünk újrakezdeni, felállni, folytatni, élni, amíg lélegzünk.

Hálásnak kell lennünk a létezésért magáért, akkor is, ha nem mindig könnyű, sőt, néha kimondottan nehéz. Akkor is meg van nekünk benne az a szép és egyszerű mozzanat, hogy lehetőségünk van belélegezni a jót és kiengedni a fájdalmat. Természetes dolog, de mégis valahogy egy csoda újra és újra érezni azt, hogy létezünk, hogy felkel a nap és vele együtt elindul egy új reményekkel teli nap.

Azok számára, akiknek nehezített a légzés, akár a covid vagy más betegség miatt, ők a saját bőrükön érzik, hogy mennyire nem természetes az, ami a mindennapunk legtermészetesebb dolga. Szabadon lélegezni.

Nem véletlenül figyelhetjük meg azt sem, amikor stresszhelyzetben vagyunk és kicsiket lélegzünk, egészen aprókat és sűrűn. Így nem jut elég oxigén és még inkább fokozódik az izgatott helyzet. De, ha felismerjük ezt, lehetőségünk nyílik tudatosan lélegezni. Egy nagy mély levegő és egy abból kiáramló sóhajtás csodákra képes.

A légzéstechnika hatékony eszköz a stressz enyhítésére. Néhány egyszerű légzőgyakorlattal fontos lépéseket tehetünk lelki és testi egyensúlyunkért. Már napi tíz perc tudatos légzés csökkenti a feszültséget és segít ellazulni a nap további részében.

A hasi légzés a légzés alapja. Lehetővé teszi a tüdő kapacitásának teljes kihasználását, természetes módon lelassítja és elmélyíti a légzést, segíti az ellazulást. Belégzéskor a has megemelkedik, előredomborodik, kilégzéskor a rekeszizom emelkedik, és a hasfal visszahúzódik.

Helyezzük a tenyerünket a hasunkra és figyeljük a hasfal mozgását be-, illetve kilégzéskor. Illesszük be a napi rutinunkba, kössük egy már meglévő szokásunkhoz. Akár kezdhetjük a reggeleket is a tudatos légzés megfigyelésével, de előhívhatjuk a gyakorlatot stresszes helyzetekben is.

A légzés egyik legfontosabb szabálya, hogy a levegőt lehetőleg mindig orron át szívjuk a tüdőbe. Az orrlégzés ugyanis az erőteljesebb légzőmunka eredményeként fejleszti a légzőizmokat, élénkíti a vérkeringést.

A légzésre irányított figyelemmel testünk egyszerre megnyugszik. Ha van okos óránk, figyeljük meg, hogy abban a 10 percben milyen pulzusértéket mérhetünk. Sokszor észrevehetjük, hogy a figyelmünk a gyakorlat közben elkalandozik, de nincs ezzel semmi probléma, nyugtázzuk, hogy elkalandoztunk, tudatosítsuk az érzést, a gondolatot, majd engedjük el és térjünk vissza újra a légzés megfigyelésére.

Ülve, állva, ébredés után vagy egy stresszes megbeszélésen, metrón vagy a kádban, bárhol alkalmazhatjuk ezt az egyszerű technikát.