Egy éppen menstruáló lány tollából – avagy hogy lépj túl a beszólásokon

Kedves Te, aki éppen menstruálsz megint, pedig érezted magadon a terhesség szinte valamennyi jelét, de az endometriózis, vagy ki tudja mi, ismét egy hónappal távolabb röpített a várandósságtól!

És Kedves Te, aki olyan szerencsés vagy, hogy nem tudod mit élnek át azok a nők, akiknek nehezített a teherbeesés!

Hányingerem van, fojtogat a sírás, feszülnek a melleim. Puffad a hasam, elérzékenyülök, megpillantva a szomorú szemű kutyust a sarki kávézóban. Émelygek a metrón a parfümöt használó utasoktól, egyszerre kívánok mindent és nem kívánok semmit. Néhány terhességi tünet, ami jelen esetben inkább menstruációt megelőző tünet. Vagyunk így ezzel páran.

Hónapok, évek telnek el így és semmi változás, csak az én energiám kezd a végére érni. Persze aztán új erőre kapok és megyek tovább. Felveszem a minden rendben lesz pajzsát és a hit kardját, és kaszabolom az “ellenséget”. Mi számít ilyenkor ellenségnek? Elsősorban a gondolataim: a miért? a mikor? a hogyan? kérdéseim. Küzdök a csüggedtséggel, a harc feladásával, a fájdalmas menstruációval, de leginkább az érzelmeim kavalkádjával.

Néha azonban meg kell küzdjek látható „ellenfelekkel” is. Ezek azok a szerencsés emberek, akik nem is gondolnak bele, hogy vannak olyan nők, akiknek fájdalmas a menstruáció, és akiknek éveket kell várni a gyermekáldásra…és meggondolatlanul beszólnak nekünk, többieknek.

A minap tapasztaltam 2 óra leforgása alatt négy alkalommal is, hogy mennyire nehéz ilyen helyzetben megőrizni a remegő bizonytalanságom legapróbb bizonyosságát is: azt, hogy igazából rendben vagyok magammal, bárki bármit mond. A négy beszólásból kettő számomra felfoghatatlan emberi nemtörődömségből fakadt. Társaságban hangosan átszólni az asztal túloldalára a férfinak: Na, csináld már fel rendesen az asszonyt, hogy legyen végre gyereketek – a legnagyobb jóindulattal sem lehet pozitívan értelmezni. Negyed órára rá pedig úgy éreztem magam, mintha a húspiacon lennék. Az iménti „hölgy” egy másik „hölggyel” éppen méregettek és a mellméretemet vitatták meg. Egyik szerint nagyobb, mint volt, a másik szerint kisebb, mint volt, tehát szerinte nem lehetek terhes. Aztán oda is szólt nekem: most már máshogy kéne formálnod a testedet…ugye érted mire gondolok.

Kedves Sorstárs! Aki tapasztaltál már ilyet. Hogyan tudtad kezelni a helyzetet? Mert nekem sajnos nem volt semmiféle frappáns mondat a tarsolyomban, amivel kulturáltan rendezhettem volna egyszer és mindenkorra ezt a szituációt.

Aztán a másik két, kedvesnek szánt érdeklődés már csak hab volt a tortán. Az egyik fiú biztatott, hogy minden rendben lesz és szóljak, ha kell segítség, mert ismer orvosokat (mert én nyilván még egynél sem fordultam meg az elmúlt évek során). Két perccel később pedig a másik srác megkérdezte, hogy rajta vagyunk-e már a gyerektémán.

Számomra itt ért véget a buli, de a gondolkodás nem. Mit tesz ilyen helyzetben egy végtelenül optimista nő? Nyugtázza, hogy ő márpedig igenis rendben van ezzel a helyzettel. Elfogadta a sorstól, hogy számára nehezített a teherbeesés és úgy, ahogyan eddig is, megtesz mindent, amit éppen úgy érez, hogy meg tud tenni a célja elérésért. NEM SZÁMÍT MÁSOK VÉLEMÉNYE, BESZÓLÁSA. Hiszen nem tudják miről beszélnek. Én pedig nem adok magamnak több lelki terhet mások nemtörődömsége miatt, hanem elengedem.

Kedves Te, aki számára nehezebb a teherbeesés, tudd, hogy nem vagy egyedül!

Kedves Te, aki szerencsés vagy és hírből sem ismered a fent leírtakat! Ne szólj be senkinek, mert nem tudhatod kinek, mit okozol ezzel!

u.i.: A történet igaz. Biztos Titeket is ért már hasonló eset. Oszd meg velünk, írd ki magadból, ha jónak érzed, majd engedd el és lépj tovább!