Méhemnek gyümölcse

Csak fekszel a műtőasztalon, nem érzel semmit, nem vagy tudatodnál, az altatás jótékonyan elfedi a valóságot. Ott fekszel kiszolgáltatottan, mégis tele reménnyel. Múlttal és jövővel. Felidézed, amit gyermekként önfeledten játszottál papás-mamást, öltöztetted a babáidat, anyukának képzelted magad. Kirúzsoztad a szádat, hogy már az egész arcodat a rúzs borította, mégis boldogan botladoztál anyukád tűzpiros magassarkújában.

Aztán mikor az általánosban tetszett a B-s Feri, mindig elpirultál, mikor megláttad őt a folyosón. Alig vártad a tesiórákat, mert az összevont csoportokban láthattad kosarazni. Neked meg a futás közben volt lehetőséged elgondolni, hogy milyen szép gyerekeitek lesznek. Aztán nem ő lett a nagy ő.

Gimiben már egész konkrétan tudtad, hogy, ha lányod lesz, Julcsinak hívják, ha fiad, akkor Máténak. Akkoriban ezek voltak a legmenőbb nevek. A gimis tesiórákról általában csak a felmentés jut eszedbe. Összegörnyedve feküdtél a padon, már a cserebugyidat is átvérezted.

Felidézed az esküvődet, csodaszép nap, mint a mesében. Persze menstruálsz…mikor máskor. Az ügyeleten azt mondták, csak stresszelsz a nagy nap miatt. Aztán hatnak a fájdalomcsillapítók és tényleg te vagy a királylány a szépséges királyfi kezében.

Műtőasztal. Vakító fények, 3 aprócska lyuk a hasadon, mégis, mintha mindent megmutatnál magadból. Egy kipukkadt, véres lufi vagy. Ennyi maradt belőled. Meg a reményeid. A remény, hogy sikerül a műtéted. A remény, hogy anyuka leszel. A remény, hogy megadatik a gyerekkorod óta dédelgetett vágyad. A remény egy teljes életre.

Egy igazi, nagy, kövér rózsaszín luftballon szeretnél lenni, aki szárnyal. Aki kipukkaszthatatlan. Aki pont úgy jó, ahogy van. Akiből nem kell kimetszeni semmit. Egy teljes egész.

Itt, a műtőasztalon jutott az eszedbe, hogy Te már most az a teljes egész ember vagy, akivé válni szerettél volna. Pont úgy vagy jó, ahogyan vagy, pont úgy kerek az életed, ahogyan történik veled. Hogy semmi sincs véletlenül és nem azért fekszel itt a műtőasztalon, mert valamit elrontottál és most meg kell javítani. Erős vagy, bátrabb, mint hiszed. Teljesebb, mint amilyennek gondolod magad. Kiben bízol? Miben bízol? Mi ad neked erőt és támasztékot? Jó kezekben vagy.  „Áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus”. Áldod méhednek a gyümölcsét, az erőt, melyet a hited adott.

Szepesvéri Petra fotóművész, endometriózis témájú fotója ihlette blogbejegyzéssel szeretnénk bemutatni nektek egy különleges művészetterápiás programot. Az Endometriózis Magyarország és a BudaP.aint koprodukciójaként, májusban közös élményfestéseket szerveztünk.

Időpontok:

május 12. 18:00

május 19. 18:30

május 26. 18:00

Részleteket itt találtok:

https://www.facebook.com/endometriozismagyarorszag/events/?ref=page_internal

Május folyamán pedig Szepesvári Petra fotóiból készült kiállítást tekinthettek meg a BudaP.aint Stúdióban.

Írta: Nagy-Őri Andrea