Szeretnénk egy könyvet a figyelmetekbe ajánlani, amely az endometriózisról szól kendőzetlenül. Megismerhetjük belőle a főhős napi nehézségeit, a fájdalmas szexuális élet okozta kihívásokat, a lelki vívódásokat és a testi változásokat.
Mivel nem sokat beszélünk egymással a szexualitásról, ezért sajnos azok közül néhányan, akik fájdalmas szexuális élettel küzdenek, hihetik azt, hogy természetes ez a fájdalom, és mindenkinek fájdalmat okoz az együttlét. Ha azonban a filmekből minden alkalommal azt látjuk, hogy a szexuális gyönyör mindenki számára elérhető 2 pillanat alatt, akkor ez egy nagyon erős szégyenérzettel is társulhat. Nekünk miért nem jó? Miért nem okoz örömet? Miért fáj? És hogyan lehet erről kommunikálni egy randin? Lara kipróbált mindent, az első randin megosztani a kiszemelttel, intimebb vizekre evezés kezdetén, de olyan is volt, hogy a hálószobából futott ki sírva minden magyarázat nélkül.
Ha beszélünk róla és megismerjük a tünetek sokféleségét, elmúlhat a szégyenérzet! Rá kell jönnünk, hogy nem vagyunk egyedül. Ez a könyv ezt az élményt adja meg.
„A vaginabajaim azt jelentették, hogy a hasam az idő 93,7 százalékában fel van fújódva. Azt jelentették, hogy a hosszabb ideig tartó üléstől úgy ég a hüvelyem, mintha valaki forró savat öntött volna rá. Azt jelentették, hogy a tangaviselés felér egy halálos ítélettel, és hogy minden szénsavas ital úgy hat, mintha mérget ittam volna.”
Az első szexuális élmény mindenki számára meghatározó, pláne, ha ez már endometriózissal összefüggő fájdalmakkal társul. Az iskolai szexuális felvilágosítás is megadhatná a segítséget, de a könyvből megismerhetjük, hogy menyire gyerekcipőben jár ez a terület. Lara elmeséli iskolai élményét, amiből kiderül, hogy mennyire károsan hat a fiatal lányokra, ha csak azt hallják a tanártól, hogy a férfi számára élvezetes a szex. Mert ebből azt szűrik le, hogy a nő számára nem kell annak lennie. Így kezdeni egy szexuális életet több, mint fájdalmas és kiábrándító.
Az orvostudományba vetett hit is szertefoszlik a krónikus betegséget elszenvedő Lara esetében, mert csak azzal találkozik, hogy kitárják a kezüket: nincs gyógymód, nem tudják az okokat, nincs megoldás, nincs feloldás.
Lara keresi a megfelelő orvost, lehetséges kezelési módokat, és közben felismeri, mennyire fontos az elfogadás.
„Elszalasztok dolgokat. Elszalasztom a barátaim szülinapjait, nem veszem észre, mit üzennek a körülöttem lévők testbeszéde, kimaradok a könnyed társalgásokból, és így tovább… Elszalasztom őket, amikor fájdalmaim vannak.”
Te miket szalasztottál el a fájdalmak miatt? A könyvben leírt érzések és szituációk ismerősen csenghetnek minden krónikus fájdalommal küzdő ember számára. Ha kevesebb kínt kell elszenvednünk, szerencsésnek is érezhetjük magunkat, ha azonban hasonló kínszenvedés minden nap, akkor sorközösségben érezhetjük magunkat és a könyvet olvasva kialakulhat egy párbeszéd köztünk és Lara között. Mit tettünk meg mi? Mit tennénk meg még? Hogyan tudjuk elfogadni a helyzetet? Hogyan tudunk megküzdeni a megküzdhetetlennel?
Mentálisan kell jobban lenni ahhoz, hogy elviseljük az érzelmi terhet, amit a „vaginabajok” pakoltak ránk. A könyvből megismerhetjük Lara megküzdési stratégiát és azt a kemény utat, amit be kellett járnia, hogy megtanulja élni azt az életet, amit élnie kell a krónikus fájdalmaival együtt.